Reggel 6 körül keltett egy fiatal nővér, jött vért venni. Mondta, hogy eddig csodálkozott, hogy tudtam átaludni mindent, de most már látja, hogy füldugóval. Kérdeztem Fiatal nővért, hogy mire kellett volna felkelnem, mesélte, hogy hajnalban megszökött egy beteg, rendőrök hozták vissza. Zavart a tudata, és nagyon nehezen nyugodott meg, elég nagy felfordulás volt. Vérvétel és az elmaradhatatlan pisilés után gyorsan vissza is raktam a füldugót és 8ig aludtam.

Szokásos reggeli rutin. Kórház, 6. nap, és a hajam még mindig tart. Ha-ha.

Történelmi pillanatok következtek be! Ma végre volt sajt! Szerintem ember nem örült még meg úgy egy darab macisajtnak, mint én. De igen, eljutottam ide, kitartó voltam és elnyertem méltó jutalmam! Boldogok a sajtkészítők.

Továbbá, okulva a tegnapiakból, megkérdeztem a nővéreket, hogy a zsömléket osszam -e be vacsorára is, mondták, hogy igen. Így hát megalapítottam a Zsömle Empire-t! Megettem egyet, és félreraktam kettőt. Ha vacsorára is egyet eszem, minden nap lesz plusz egy zsömlém. Ha esetleg kapok vacsorára még, akkor még többet gyűjthetek össze. Zsömle monopóliumom lesz! Számolva a szikkadásból fakadó amortizációval is, még mindig nagyon jól fogok állni.

Pepin bácsi megint kiült, és nekiállt a hangos beszélgetésnek. Vagány néni is mondta, hogy zavarja, pedig ő nehezen hall. Ez azért már valami. VIP néni szerint nem illendő, hogy egy férfi ennyit beszéljen. Nőknek sem való, de egy férfinek kifejezetten rosszul áll. Én csodálkozom, hogy nem lesz izomláz a nyelvében.

Bejött Magas doki, ő Vagány néni orvosa is, mondta Vagány néninek, hogy szerdán hazaengedik. Nagyon örült Vagány néni. Én kevésbé, hogy hazamegy, mert nagyon jó arc, de persze úgy, mint Cuki néninek, neki is azt kívánom, jöjjön rendbe minél hamarabb. Beszélgettünk, miután Magas doki kiment, mondta, hogy nagyon örül, hogy a portfóliós cucc előtt ment nyugdíjba. Kinézetre nem mondtam volna meg, hogy nyugdíjas. Ennyit tesz a szellemi frissesség. Mesélte, hogy szeretett tanítani, és sokat táborozott gyerekekkel, nagyon szerette a táborokat is. Látszott rajta, hogy nagyon jó tanár lehetett.

Egy szőke nővér (asszisztens?) bejött hozzám, és mondta, hogy lekísér EEG-re. Az aulán kellett keresztül menni, de egy olyan szárnyba, ahol eddig nem voltam. Vagy voltam, csak nem fogtam fel. A folyosón kellett várnom, míg behívtak. Mindenki utcai ruhában volt, csak én voltam köntösben (és persze nem pizsamában!). Furán néztek rám, bár nem teljesen értem, egy kórházban szerintük miben kellett volna sétálnom, vegyvédelmi ruhában? Hamar be is hívtak, egy székbe kellett ülnöm. Zselés anyagot kentek a fejemre, és tappancsokat tettek rá. Utána mondták, hogy ha szólnak, csukjam be a szemem, majd szólnak, ha kinyithatom. Nem tartott sokáig. Kicsit féltem, hogy esetleg találnak valami rendellenest, de inkább találják meg, majd megküzdök azzal is valahogy. Mikor kinyithattam a szemem, adtak törlőkendőt, hogy az ektoplazmát leszedjem a fejemről. Velem szemben volt egy felirat, "REANIMÁCIÓS TEAM", amit én hirtelen "REINKARNÁCIÓS TEAM"-nek olvastam. Gondoltam, itt aztán gyorsan mennek a dolgok. Még mindig elég gyenge voltam, és arra gondoltam, egy kávé talán segíthetne, úgyhogy kihasználtam az alkalmat, és megkérdeztem, merre van a büfé. Mondták, hogy a főbejárattal szemben, a lépcső mögött. Megörültem, hogy azt meg fogom találni.

Visszamentem a szobába, és nemsokára jött is az ebéd. Valami főzelékszerűség volt, és leves.

Ebéd után jött egy doki. Mondta, hogy ma ő helyettesíti I doktornőt, és kérdezte, mi a helyzet velem. Elpanaszoltam, hogy elég gyenge vagyok, úgy általánosságban vagyok igencsak gyatrán. Helyettes doki szerint ez nem lehet a gyógyszerektől, és mások ezt ambulánsan szedik, mellette dolgoznak. És amilyen adagot kapok, az semmi, igazából a dupláját kellene kapnom. Szerinte inkább pszichés, amiért a nyakamba szakadt ez a betegség. Mondta, hogy meg is emelteti a gyógyszerem. Kis idő múlva visszajött és mondta, hogy sztornó, már a dupla adagot kapom, de a gyengeség akkor sem indokolt. Hát jó. Elgondolkoztam, mert hiába pszichológus a végzettségem, attól még egyik pszichológus sem mindenható (sőt). Tény, hogy sok szar történt egyszerre. De az is tény, hogy azóta vagyok gyenge, hogy a dupla adagot kapom és kipisiltem a lelkem is. Megkérdeztem D-t, egyből azzal kezdte, hogy mennyit iszom. Igaz, a napokban kevesebbet, lehet hogy pszichésen, mert már nem akarok annyit pisilni. Mondta, hogy ilyen erős vízhajtó mellett a 3 liter is kevés lehet, próbáljak inkább 4, esetleg 5 litert inni. És szerinte majd a vérvétel eredménye is informatív lesz, ha meglesz.

Így hát minden adott volt egy mission-höz. Tudtam az utat a büféhez és kellett innivaló is. Megkérdeztem a néniket, kérnek -e valamit, Vagány néni mondta, hogy egy ásványvíz kellene neki, savas. Elindultam hát. Szédültem és nagyon gyenge voltam, de minden lépésnél azt mondogattam magamnak, hogy "ez csak a fejedben van". Mintha órák teltek volna el, de lejutottam a büfébe. Kértem 4 nagy ásványvizet, úgy terveztem, 3-at mindenképp még ma megiszom. Jó nehéz volt cipelni őket, de hát az a mission lényege, hogy legyen benne kihívás! A lépcsőn felfelé iszonyatosan lüktetett a fejem és nagyon éreztem a nyomást, de nem álltam meg, minden lépésnél ismételgettem, hogy mindez csak a fejemben van. Végül feljutottam a szobába, teljesítettem a missiont, fanfárok szólaltak meg, megnyílt az ég, és Freddie Mercury lepacsizott velem, mikozben a We are the champions-t énekelte. Odaadtam Vagány néninek az asványvizét, és belekortyoltam a jól megérdemelt jutalmamba.

Majdnem kiköptem. Olyan íze volt, mintha valaki belehányt volna egy romlott finomfőzelékbe. Még nem nagyon tapasztaltam olyat, hogy ásványvíz megromlott volna, és ez is csak 2022-ben járt volna le. Belekortyoltam megint, de ugyanaz az ízvilág fogadott. Kinyitottam a másikat is, de még mindig ugyanaz. Megkérdeztem Vagány nénit, azt mondta, neki ízlik, semmi gond nincs vele. Így hát kiöntöttem az ásványvizet és töltöttem bele csapvizet. Tulajdonképp vettem 3 műanyag palackot.

Elhatároztam, hogy utánaolvasok a pseudotumornak, de most a betegek beszámolóira keresek rá. Találtam is egy fórumot, és sokan írták, hogy ez az íz bizony a gyógyszer mellékhatása, szénsavas italokra gyakori, hogy intolerancia alakul ki. Rákerestem a gyógyszerem lehetséges mellékhatásaira, és rájöttem, hogy egész sokat kipipálhatok. Végtagzsibbadás, ízérzészavar, vizelet mennyiségének megnövekedése, álmosság, fáradtság. Reméltem, hogy a vesekőképződés vagy az öngyilkossági késztetés nem jelennek majd meg, megállhatnánk a lehányt főzelékíznél.

Olvasgattam még a fórumot egy darabig, többségében amerikaiak írtak oda. Nagyon érdekes, vagy inkább szomorú, hogy rengetegen írták, nem mennek vissza kezelésekre, vizsgálatokra, mert nincs rá pénzük. Nekem mennyire evidens, hogy ingyen volt a CT, az MR, az EEG, a vérvételek, a szem ultrahang. Náluk vagy fizeti a biztosító, de többségében inkább nem, vagy csak egy részét. És emberek amiatt vakulnak meg, mert nincs pénzük a vizsgálatokra és a gyógyszerekre. Ahogy kivettem, az USÁ-ban a diagnosztikát rögtön gerincvelői mintavétellel indítják, és nagyjából ennyi is, esetleg szemészetre küldik őket. Ennek külön örültem, hogy itthon nem ez az első lépés. És nagyon-nagyon reménykedem, hogy úgy egyáltalán nem is lesz ilyen lépés.

Vacsorára adtak még 2 zsömlét, és felvágottat. Reggelről maradt kettő zsömle, így a bőség zavarában azokat megettem, és félreraktam az estieket. Stabil lábakon áll a Zsömle Empire! Gyors fürdés, aztán befejeztem a Tiger King 2-t. Nagyon sokat ittam és sokat pisiltem.

Elalvás előtt arra gondoltam, hogy holnap elmegy Cuki néni és Vagány néni. Kik jönnek a helyükre? És én mikor mehetek haza? Ha lejjebb megy az agyvíz. Remélem, fordítottan arányos az agyvíz szintje a zsömléim számával, mert akkor nagyon gyorsan haza fogok menni.