Alig aludtam valamit, mert állandóan pisilni jártam. Viszont volt alkalmam behatóbban is megvizsgálni a WC ajtaját. Vastag filccel rá van írva, hogy "Húzd le, ha végeztél", de szemfüles módon észrevettem, hogy alatta halványan látszódik egy régebbi felirat: "Húszd le a vécét ha végesztél ne pocsékód a vizet!" Tömör és lényegretörő. Gondolom a szerzőnek is sűrű napjai voltak, és nem ért rá holmi helyesírással babrálni. Megértem, bár a grammar nazi énem sajnos erősebb.

A reggeli rutin után meglepve tapasztaltam, hogy nagyon bőséges volt a reggeli. A kefir és felvágott mellé nem a szokásos 2 szelet kenyeret kaptam, hanem 3 zsömlét. Ez lenne a #magasélet?

Ma különösen gyengének érzem magam, semmihez nincs erőm. Felkelni sincs erőm, egyedül az motivál, hogy nem akarok bepisilni. Mondták a nővérek is, hogy vigyázzunk az ágyneműre.

Cuki néniért jött 2 beteghordó, hogy elvigyék műtétre. Nem is tudtam, hogy lesz műtétje. Pacemakert ültetnek be neki. Azt is mondták neki, hogy holnapután elviszik egy rehabilitációs helyre, ahol még jobban tud gyógyulni. Sajnálom, hogy elmegy, de persze remélem, hamar rendbejön.

Jött hozzám I doktornő, és mondta, hogy beutalt MR-re, hogy teljesen kizárjuk a daganatot. Erről meg is feledkeztem, de hála égnek mindig jönnek újabb szoronganivalók. Na azon nem kell aggódni, hogy ezek elfogynak. Ez is valami. Mi van, ha mégis van daganat? Azt is mondta még a doktornő, hogy holnap nem lesz, de szerdán már igen. Ebből arra következtettem, hogy szerdán sem megyek haza. Elszomorodtam, gyenge vagyok és haza akarok menni. De itt is szeretnék lenni, hogy jobban legyek. I doktornő adott egy papírt, és mondta, hogy a nagy aulába menjek le vele, és a pultnál álljak vele sorba. Mondtam I-nek, hogy nagyon gyenge vagyok és szédülök, azt mondta, holnap reggelre kiír nekem egy vérvételt, hogy megnézzék, nem ment -e ki túl sok só a szervezetemből a vízhajtóval, valamint egy EEG-re is beutalt.

Már gyakorlottan mentem le az aulába, nagyon menőnek éreztem magam. Éreztem volna, ha nem lettem volna gyenge. A pultnál mutatták, hol várakozzak és mivel nem volt bonyolult, oda is találtam könnyen. 10 perc várakozás után hívtak is. Itt is kedvesek voltak a nővérek (vagy asszisztensek?), mondták, hogy minden fémet vegyek ki/le magamból/ról egy öltözőben, és utána menjek a szemközti szobába. Áldottam az eget, hogy valahogy piercingtelenedtem az évek során. Kiesett, leesett, beforrt a helye, lusta voltam újat csináltatni. Még hogy a lustaság sosem kifizetődő! Gyorsan megvoltam, kijöttem. Az egyik nővér észrevette, hogy melltartó van rajtam, mondta, hogy elnézést, amiért nem szólt, osztályos betegeken ritkán szokott lenni, de a fém miatt vegyem le. Büszke voltam, hogy nem hagytam el magam.

Le kellett feküdnöm egy ágyra, adtak füldugót. Ugyanolyat adtak, mint amilyet használok. Megkérdeztem, naívan, nem gáz -e, ha elalszom, mondták, hogy nem. Elmagyarázták, hogy betolnak majd a fejem mögött lévő búrába, 15-20 perc lesz az egész, és kitolnak majd. Adtak a kezembe egy pumpaszerű valamit, azt nyomjam meg, ha baj van, ők kint lesznek. Mielőtt betoltak volna, eszembe jutott, hogy Carmela azt mondta Tony-nak, mielőtt betolták, hogy "you're going to hell when you die".

Mikor betoltak, azt éreztem, hogy rettenetesen szűk az egész, eddig nem voltam klausztrofóbiás, de most határozottan igen. Meg fogom nyomni azt a pumpát, és abort mission, mentem haza. Aztán lebasztam magam, hogy elég a hisztiből, voltál már ennél rosszabb helyzetben is évekig, onnan mégsem siettél lelépni, szóval kuss.

Mivel még sosem volt MR-em, és sosem néztem Youtube-on MR tutorial videókat, lövésem sem volt róla, hogy ennyire hangos. Szűk volt minden és hangos. Aha, aludni fogok, hát hogyne. Elkezdtem számolni a másodperceket, hogy gyorsabban teljen az idő, a 15 percet céloztam meg. A zajból végül dubstep lett, azt meg úgyis szeretem. Gin tonikkal a bezártság sem zavart volna.

Ismét bebizonyosodott, hogy az egyik szupererőm az, hogy mennyire jól érzem, mennyi egy másodpercnyi idő, mert pontosan a 15. percnél vége lett a rögtönzött Skrillexnek, kitoltak. Mondták, hogy majd kielemzi egy orvos a képet, most nem tudnak még mondani semmit.

Viszamentem a szobába, és elmeséltem K-nak és a barátnőimnek az MR-t. Mindenki tudta, milyen hangos. Ez valami köztudott dolog lenne? Hát én nem köztudtam. Cuki néni nélkül üres a szoba. Az ebédre nem emlékszem, nem ettem meg, étvágyam se volt.

Délután bejött VIP néni dokija, jó magas volt. Elmondta neki, hogy csodával határos, ahogy felépült. Magas doki elmagyarázta, hogy van egy billentyűzavara, és egy vérrög került a véráramba, ami aztán az agyában elzáródást okozott. VIP néni nem teljesen értette, Magas doki azt mondta neki, hogy Schobert Norbinak is hasonló betegsége volt. VIP néni arra panaszkodott, hogy fáj a jobb oldalán a veséje. Magas doki megmutatta neki, hogy a vese hátul van, de VIP néni ragaszkodott hozzá, hogy neki az oldalán fáj. Aztán azt mondta, ő minden nap szedett aszpirint otthon és most is kérne. Magas doki felnevetett: "Ha hatott volna az aszpirin, most nem lenne itt." Miután elment, VIP néni azt mondta, nem jegyzett meg semmit, csak Schobert Norbit.

Visszahozták Cuki nénit, egész jól volt. Egy nővér is bejött, segített neki lefeküdni. Nagyon jó parfümillata volt. Kérdeztem, milyen parfümöt használ, de nem emlékezett a nevére, csak arra, hogy Avonos. Kérdeztem Cuki nénit, hogy szóljak -e a lányának, hogy kész a műtét, de a nővérre és a telefonjára mutatott, megértettem, hogy Parfüm nővér már szólt. Parfüm nővér mondta, hogy hova viszik rehabra majd Cuki nénit. Kérdeztem Vagány nénit, aki ismerős arrafelé, hogy pontosan hol van, mondta, hogy egy focipálya közelében. Mondtam viccesen Cuki néninek, hogy majd ha jobban tud járni, kimehet valami helyi, magyar meccsre. Annyit írt a papírjára, hogy "Fúj!", és nevetett. A kinti hűtőre mutatott, és már kérdés nélkül tudtam, hogy onnan szeretné, ha behoznám a szatyrát. Sok-sok joghurt volt benne. Mutatta, hogy vegyek belőle én is, de mondtam, hogy köszönöm, inkább tessék mind megenni és erősödni. Összetette a két tenyerét, mintha imádkozna és mosolygott, így köszönte meg.

Délután jött egy új beteg, egy férfi, nem messze a mi szobánktól lakhatott. Kiült a folyosón lévő padra, és egész délután hangosan beszélgetett. Mindenkivel, aki csak arra járt. Hol csapódott hozzá valaki hosszasan, hol csak pár mondat erejéig, de estig ült ott és beszélt. Mint Pepin a Sörgyári capriccióból. Pár óra alatt megtudtam Pepin bácsiról többek között, hogy hány évesen rúgott be először a lánya (14), hol lakott először (tetőtér), mi a véleménye a politikáról, a menekültekről és szeret rejtvényt fejteni. Remélem, nincs semmi komoly baja, és nagyon hamar hazamehet.

Megnéztem EESZT-ben, fent volt az MR eredménye, nincs daganat. Azért átküldtem róla egy screenshotot D-nek is, megerősítette, hogy valóban nincs. Fellélegeztem, hosszú idő óta először. Mondtam is K-nak rögtön, nagyon örült ő is.

Mikor hozták a vacsorát, pont nem voltam a szobában, természetesen pisiltem épp. Mire visszajöttem, láttam, hogy két felvágottat kaptam, de kenyeret nem. A tegnapi kérdést, hogy kérek -e kenyeret, komolyabban kellett volna vennem. Nagyon kiborultam. Fáradt, gyenge és éhes voltam. Gyanús volt a bőséges reggeli 3 zsömle is, de legalább szóltak volna, hogy tarts meg belőle valamennyit vacsira, pláne, hogy csütörtök óta eddig egyszer sem volt ilyenre példa. Kezdtem egyre kiszolgáltatottabbnak érezni magam, és tudom, kicsinyes, de kiborultam. Kinéztem a folyosóra, de valamiért idegesek voltak a nővérek, én pedig túl fáradt voltam ahhoz, hogy zavarjam őket. Igazából minden más volt a baj, a betegségem, Saci, a Covid teremtette helyzet. De most éreztem azt először, hogy annyira zéró energiám van, hogy nem is érdekel már az egész. Éhesen feküdtem le.

Eddig a szekrényem mindig kifordítottam evéshez, hogy a tálcát kihúzzam belőle, aztán evés után vissza. Most már inkább úgy is hagytam, kifordítva, minek forgassam minden nap.

Vagány néni egyre jobban mozog járókerettel, már tudta használni a fürdőt. Kedves volt, mondta, hogy hagyott nekem meleg vizet, ha megyek. Gyorsan fürödtem, aztán le is feküdtem. Még egy darabig fetrengtem a gondolataimmal, aztán egész éjjel pisiltem, néha alvással megszakítva.